A legtöbb cég szereti azt gondolni magáról, hogy rugalmas, ám a munkavállalóik ezt sokkal kevésbé igazolják vissza. A rugalmasság inkább egyéni, mint szervezeti szinten valósul meg. A részmunkaidő, valamint a home office bevezetése kihívást jelent, a szabadúszókra pedig szinte fekete bárányként tekintenek. A rugalmas munkavégzés elterjedésének útjában elsősorban a bizalomhiány áll, de ez csak egy ok a sok közül – derül ki a Jobsgarden felmérésből, amelyben közel 450 munkavállaló és több mint 200 cégvezető válaszait hasonlították össze egymással.
Az országos lefedettségű felmérésben a megkérdezett vállalatok közel 60%-a sorolta magát általánosságban az inkább rugalmas kategóriába a foglakoztatás tekintetében, ám a felmérésben megkérdezett munkavállalók visszajelzései ezt nem igazolták vissza. Szervezeti rugalmasságot kevésbé, személyes rugalmasságot inkább tapasztalnak a munkavállalók.
„Munkaerő-közvetítő cégként napi szinten tapasztaljuk, hogy a rugalmas munkavégzés ma már egyértelmű igény a munkavállalók részéről, fontos szerepe van abban, hogy ki, milyen állást választ. Egy jó főnök, egy megértő csoportvezető, egy támogató osztályvezető a saját hatáskörében gyakran megadja azt, amit a szervezet nem, vagyis a rugalmasság inkább fű alatt valósul meg, a felsővezetés tudta nélkül” – mondta Paulovics Éva, a Jobsgarden ügyvezetője, aki éppen ezért azt tanácsolja a munkavállalóknak, hogy merjenek kezdeményezni, ha rugalmasabb formában szeretnének dolgozni.
„Nem érett meg rá a szervezet”
A rugalmas munkaidő a munkavállalók álma, szinte minden kitöltő boldogan választaná ezt a foglalkoztatási formát, de nem meglepő módon, a cégek egészen máshogy gondolkodnak erről. Ahol most nincs lehetőség a teljesen rugalmas munkavégzésre, ott a felmérés szerint 88%-ban nem is tervezik bevezetni ezt a közeljövőben. Van, mikor maga a tevékenység szab korlátot ennek – pl. termelő- vagy egyes pénzügyi tevékenységet végző cégek -, ám azok sem nyitottak erre, ahol nincs ilyen akadály. Az elsődleges ok a bizalom hiánya. Nem bíznak a munkatársakban, aggódnak a vezetői kontroll elveszítésétől: tudni akarják ki, mikor, mit csinál, mennyit van egy nap a gép előtt, valóban dolgozik-e, amikor nem látják. A vezetők egyben akarják tudni és látni a csapatukat, így a rugalmas munkaidő inkább csak a vezetők vagy a menedzsment kiváltsága marad.
Gárdus Zsuzsa, a Jobsgarden ügyvezetője úgy látja, hogy miközben a munkavállalók számára egyre nagyobb érték és egyben elvárás is a rugalmas munkavégzés lehetősége, ennek szélesebb körű elterjedését és dinamikusabb bővülését a bizalmatlanság és előítéletek kifejezetten akadályozzák Magyarországon.
Otthonról dolgozni, mikor benn is van elég hely?
Miközben a versenyszféra szinte minden szektora úgy gondolja, hogy kifejezetten sok home office lehetőséget biztosít (3/4-e mondja, hogy náluk adott), a dolgozók ezt nem igazolták vissza: a válaszolók nagyjából fele szerint van erre lehetőség. Azoknak a cégeknek a 70%-a, ahol most sincs home office, nem is tervezi bevezetni azt. Sokan nem értik miért kellene otthonról dolgozni, mikor „van benn elég hely”, többen hivatkoztak arra is, hogy „IT szempontból problémás lenne” és „csökkentené a csoportmunka hatékonyságát”, miközben a munkavállalók közel 80%-a nagyon is élne ezzel a lehetőséggel. Persze a home office sem való mindenkinek, korántsem akarna mindenki így dolgozni: „lopnám a napot”, „nem tudok egyedül dolgozni”- mondják. Van, aki a munkaidő szabályozatlanságától tart: „a cég elvárná, hogy 0-24 órában rendelkezésre álljunk”, és olyan is, aki nem akar kimaradni semmiből, ami a munkahelyén történik.
Részmunkaidő? „Nem engedhetem meg magamnak”
Európában a munkavállalók 20%-a részmunkaidőben dolgozik, de a magyar átlag ennek legfeljebb a negyede. A felmérést kitöltő cégek közel 80 %-a állítja magáról, hogy nála elérhető a részmunkaidő, de itt is folytatódik a tendencia: a munkavállalók szerint kisebb ez az arány. Elméletben nagy az igény a részmunkaidőre, de a gyakorlatban a válaszadók közel 60%-a nem akarna 8 óránál kevesebbet dolgozni. Ennek egyértelműen a pénz az oka: „ezt nem engedhetem meg magamnak”, „a fizetés jobb a teljes munkaidőben” – nyilatkozták. Azoknak a cégeknek a 70%-a, amelyeknél most sincs részmunkaidő, a következő egy évben sem tervezik bevezetni. Az okok között üzleti szempontokra hivatkoznak leginkább: „a vállalati kultúránkban a túlóra az érték”, „rontja a statisztikai adatokat” „a foglalkoztatási osztály munkatársai nem tolerálnák ezt”.
A távmunka, és az áttelepülés is ritka
Abban mindkét fél egyetért, hogy távmunkára – vagyis mikor az alkalmazott maga választja ki, hol él és dolgozik – nem igazán van lehetőség, de igény se nagyon lenne rá. A válaszadók 40% -a nem élne a lehetőséggel akkor sem, ha lenne. Inkább érzelmi okokra hivatkoznak: „elszigetelve érezném magam”, „hiányozna a közösség, a csapat”. Az áttelepülés, a relokáció tekintetében ugyancsak megegyeznek a vélemények: nagyjából a megkérdezett cégek fele támogatja „költséges”, „inkább helyi munkaerőre építünk” -mondják. Akiknél most nincs, azok a jövőben sem tervezik bevezetni, főleg a család és az ingatlan miatt nem költöznének.
Előítéletek a foglalkoztatásban: diákok, nyugdíjasok, megváltozott munkaképességűek
„Kevés olyan munkakör van, ami számukra betölthető” „nem illeszthetők be a szervezetbe”, „megbízhatatlannak bizonyultak” – mondják a cégek a nappali tagozatos diákokról. Megítélésük a kollégáik körében is hasonló, szerintük „több kárt csinálnak, mint hasznot”, hátrány a „hosszú betanulás, nagy fluktuáció” és egyébként sem elhivatottak. A jövő munkavállalói számára viszont éppen a rugalmasság (lenne) az egyik legnagyobb érték.
A nyugdíjasokat is elutasítja mindkét oldal: a cégek nagyjából fele állítja, hogy alkalmazza őket, de akik nem, azoknak több mint 80%-a közeljövőben sem tervez velük: „rugalmatlanok és lassúak”, „nem illenének a csapatba a fiatalok közé”, „nem bírják a tempót”. Szakmailag sem ismerik el őket, de a 40- 45 év közötti vezetők sem akarnak idősebb beosztottat – derül ki a felmérésből. Megváltozott munkaképességű munkatársakra a kitöltők 75%-a nyitott lenne, de azoknak a cégeknek a 72%-a, ahol most sem alkalmazzák őket, a közeljövőben sem terveznek velük: „nem vagyunk erre felkészülve”, „körülményes”, „a cég profiljához nem illeszkedik”- olvasható az indokok között.
Az igazi feketebárányok: a szabadúszók
Miközben a szabadúszók száma rohamos emelkedik itthon is, a felmérés alapján sem a cégek, sem a munkavállók szemében nincs túl jó megítélésük. A kutatásban részt vevő azon vállalatok, ahol jelenleg sem dolgoznak szabadúszókkal, 85%-ban nyilatkozták, hogy a közeljövőben sem tervezik, hogy projekt alapon külsősöket foglalkoztassanak. „Nincs meg rá a struktúra”, „nem indokolt” és „nem merült fel az igény rá” -mondják, másrészt költségesnek és kevésbé kifizetődőnek is tartják. A munkavallók sincsenek túl jó véleménnyel róluk. Attól tartanak, hogy elveszik a munkájukat, szerintük „nagy pénz, nagy kiállás, nulla eredmény” jellemzi a munkájukat. A dolgozók fele nem akar velük együttműködni, mert „nem tudják, mi kell a cégnek”, „nem elég elkötelezettek”, emellett a „bizalmas információk kezelése” is ellenük szóló érvként merült fel.
Amit meg lehetne beszélni, a juttatások
A Szép kártyának és a felszerelt konyhának örülnek a legjobban a kollégák – vélik a munkáltatók, de nem meglepő, hogy ezt is másként látják a felek. A munkavállalók szeretnének inkább saját maguk dönteni arról, hogy mire használják a plusz juttatásokat, így náluk a pénzkifizetés (cafetériában) és a magáncélra használható telefon áll az első helyen.
A kutatásról: A cégek 65%-a volt budapesti központú, a maradék 35% vidéki. 52%-a nagyvállalat, 25% középvállalat, 23% mikro- és kisvállalat. 48% külföldi, 45% magyar és 7% vegyes tulajdonú.